[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Vannak napok...

Vannak napok, amikor minden szürke. Vannak napok, amikor minden egyhangú. Nincs hideg, nem fúj a szél, nem süt a nap. Nem történik semmi rossz, semmi jó, csak telik a nap, telnek az órák, minden a megszokott menetben, mégis kínzóan lassan. Nincs egy mosoly, ami kilendítene, nincs egy szín, egy illat, egy érzés, ami megtörné az unalomba rögzült időtlen semmilyenséget. Teszed a dolgod, mind jobban és jobban igyekszel belefeledkezni, de közben várod a megmentő pillanatot, amikor a kegyetlen varázs szertefoszlik.

És akkor jön valami, egy inci-finci apróság, valami ami egy kicsit más, mint bármi amit eddig láttál, hallottál, éreztél. Talán egy kellemes hang, egy kedves tekintet, egy már-már elfelejtett dallam, ami direkt vidámságot okozni szökött ki az utcára, egy furcsa felhő, egy gondolat, ki tudja mi... Talán egy levél, benne egy eddig még soha le nem írt szó, egy kifejezés ami most született... Mondjuk, mint a puszipihepuhapamacspacsirta.

Felragyog benned az ujjongás: vége, nincs tovább. Tarka-barka felszabadulás.

Figyeld a jeleket, ott vannak valahol, az utcasarkon, a pinceműhelyben, a virágárusnál, a villamos megállóban, a pék szemében, a parkban, az úsjágosnál, a pocsolyában, az égen, az égen túl, de lehet hogy éppen a postaládádban.

Anibell

[Lap tetejére] [Vissza]