[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Villámlátogatás Szlovákiában (Magas Tátra, Szlovák Paradicsom) 2008.08.01-03.

Csütörtök este megtekintettük az angol-magyar koprodukcióban készült Mrs. Ratcliffe forradalma című filmet a Művész moziban. A filmet követően az elvonuló zivatar hagyta pocsolyákat kerülgetve a legközelebbi török étkezdébe tartottunk, hogy elfogyasszuk a jelentős padlizsán mennyiséget felvonultató vacsoránkat. A lakmározás után Lev nekem szögezte a kérdést: Mik a terveink hétvégére? Megemlítettem néhány lehetséges programot, fotókiállítás, mozi, meg ez meg az... Lev aztán előállt egy komolyabb javaslattal: Mit szólnál hozzá, ha kirándulnánk Szlovákiába? Hogy mit szóltam hozzá pontosan, nem tudom szó szerint felidézni, mindenesetre boldogan támogattam az ötletet.

Haza érkezvén első dolgunk az időjárás ellenőrzése volt. Nos... ha azt mondom nem volt meggyőző az eredmény, az nem fejezi ki igazán semmit. A legtöbb oldal Poprad környékére csúnya zivatarokat ígért még csúnyább villámokkal illusztrálva. Nem hagytuk magunkat, próbáltunk pontosabb, megbízhatóbb és mindenek felett persze kecsegtetőbb adatokat találni, és sikerült is a weatheronline.co.uk nagy örömünkre több napocskával és kevesebb villámmal szolgált, mint a korábban látogatott magyar és szlovák oldalak. Összepakoltunk hát gyorsan, felkészülve azért az esős időre is.

Péntek hajnalban fél hatkor csipogott az ébresztő. Túlzás volna azt állítani, hogy kipattantunk az ágyból, de azért hamarosan a közeli non-stop szupermarketben intéztük a reggeli beszerzését. A kora "hajnali" napsütésben Zólyom (Zvolen) felé vettük az irányt, ezen a szakaszon jó 90 kilométert vezettem, és az előzést is volt alkalmam gyakorolni. :)
Zólyomba érkezvén némi kacskaringózás után leparkíroztunk a várhoz közel. Valószínűleg magyarságunk áldozatául esve 20 korona parkolási díjat is fizettünk (ahogy elnéztük rajtunk kívül senki nem járult a bodéhoz, ahol mi a díjat leróttuk, és távozásunkkor már a személyzet sem ült benne), de legalább árnyékban sikerült megállnunk. Elfogyasztottuk a reggeli még el nem fogyasztott jelentős részét, megtekintettük a várat, megállapítottuk, hogy ami a nemzeti galériánkat illeti, mi bizony egy kissé többet adunk a külsőségekre, szlovák szomszédainknál. Besztercebánya (Banská Bystrica) felé már újra Lev volt a sofőr, így még gyorsabban haladtunk. Az errefelé utazók figyelmét felhívjuk a város hatalmas bevásárló központja után egy-két kilométerre felfedezhető Honda márka kereskedésre, ami minden bizonnyal sok magyar ajkára csal mosolyt, ugyanis a neve: Lusta Motor. A korábbi Szlovákiába induló túrák hagyományainak megfelelően Donovaly-ban (Dóval) megálltunk, elfogyasztottuk valami kávé-jellegű furcsa folyadékot, majd folytattuk utunkat Poprad irányába.

Némi tanakodás után a Magas-Tátra (Vysoké Tatry) kontra Szlovák Paradicsom (Slovenský Raj) versenyben az utóbbi kerekedett felül, ekkor már erősen szakadt az eső, de ez a hétvégére várható kellemes időjárásba vetett hitünket egyáltalán nem befolyásolta. Megérkeztünk a Szlovák Paradicsom határához, Hrabušice (Káposztafalva) néhány hölgy lakója több ízben is erősen próbált megállítani minket, ám úgy döntöttünk, szállás és minden egyéb ügyben magunkra hagyatkozunk (nem biztos, hogy jól tettük... ;).

Magastátra a Szlovák ParadicsombólNem részletezem a szállás keresés mozzanatait, a lényeg, hogy egy gyors döntéssel a Csingó-beli (Čingov) Hotel Flórában vettünk ki szobát. Este még tettünk egy kisebb sétát Csingóban, nézegettük melyik hétvégi ház a legromantikusabb, gyönyörködtünk a Magas-Tátra két dimenziós hatású kontúrjaiban, és a napsütötte valószerűtlenül fodros felhőkben, majd a hotel vendégeinek rendkívül hangos kommunikációs szokásai ellenére korán elaludtunk.

Szombat reggel - verőfényes napsütésben - a Levnek már ismerős utakon indultunk a Tamásfalvi kilátóhoz (Tomašovský výhľad). Útközben meg-megálltunk, ki-kitekintettünk, az angolnyelvű táblákat olvasgattuk, és próbáltuk - ritkábban kissé előre sietve, gyakrabban lemaradva - a hangoskodó helyieket és hazánkfiait minél nagyobb hatékonysággal elkerülni. Tamásfalvi kilátó Lev természetesen nem hagyta ki a nem minden kockázat, de azért bokatörés nélkül elérhető sziklák felfedezését sem, és ezt a korábbi tapasztalatokból kiindulva előre meg is jósoltam. A Tamásfalvi kilátó előtt van két szép nagy szikla, amik a hatvanas évek végén még domináns alakítói voltak a tájképnek, mára viszont belevesztek a környező erdőkbe. A Tamásfalvi kilátó nem más, mint egy korlátok nélküli sziklaterasz, fala meredek, sziklamászó versenyek rendszeres helyszíne. A le- és a kilátás egyszerű kifejezéssel élve gyönyörű, a ruhájuk tisztaságáért nem aggódó kirándulók a földre hasalva nézelődnek, a bátrak kissé kihajolva, a tériszonyosok meg csak óvatosan.
Az az érzése az embernek, a fenyvesek zöldje a legzaklatottabb idegrendszert is megnyugtatná, Tamásfalvi kilátópersze csak ha az illető nem merészkedik túl közel a peremhez. Valamikor ezen a környéken fedeztem fel, hogy a szüleimtől kapott fülbevaló egyik fele elveszett, emiatt elkenődtem, letörtem, elszontyolodtam. Aztán csak folytattuk az utat lefelé, ahol lehetett kitaposott, de nem a kijelölt turista útvonalon, s bár birtokolni nem lehet, így talán egy kissé jobban magunkénak is éreztük az erdő csendjét, a patak kristálytisztaságát, a harangvirágok lilaságát, a gombák gombaságát. Admirális lepke A tisztásra érve felnéztünk a kilátóra, és röpke táplálkozást követően a Hernád (Hornád) mentén haladtunk tovább a megdézsmált málnabokrokkal, a lepkék cirógatta virágokkal szegélyezett úton. A táblák tanúsága szerint a Szlovák Paradicsomban élnek medvék, hiúzok és egyéb vadmacskák is. Nem igyekeztek megmutatni magukat, és azt hiszem ez így van jól. :) A nappali pávaszemek, az admirális lepkék és egyéb lepke fajták azonban kedvesen kacérkodtak fényképezőnkkel. Este esküvői mulatság, majd hajnalban az elpakolás nehezítette meg / tette lehetetlenné az alvást. Másnap a szállásdíj mérséklésével kompenzálták a kellemetlenségeket, ez ugyan nyújtott némi vigaszt, de nem pótolta a pihenést, így kissé gyűrötten vettük a Magas-Tátra felé az irányt.

Kevesebb mint egy órás utazás után pillantottuk meg a Magas-Tátra kopasz lankáit, elszórtan megkínzott, lombjukat vesztett fenyő roncsokkal. Nincs az a fotó, nincs az a leírás ami érzékeltetni tudja a látvány szomorúságát.
Túlélők
Nyilván mindenki hallott a közel négy évvel ezelőtti ökológiai katasztrófáról, ahogyan mi is. 2004 novemberében egy két és fél kilométer széles, 50 kilométer hosszú erdősávot pusztított el a szélvihar, nagyjából 90-100 év múlva lesz a táj újra a régi a National Geographic cikke szerint. Hiába láttuk az akkori híradásokban azokat a szörnyű képeket, hiába hallottuk az adatokat, a 12 ezer hektár területen földig tarolt erdőről, nem igazán voltunk felkészülve. Mindezek ellenére az út az 1350 méter magasan lévő Csorba-tóig (Štrbské pleso) egyáltalán nem nélkülözi a szépséget, a csinos épületek, a hegyi üdülőhelyek sajátos hangulata, az épségben maradt fenyők kedvezően befolyásolják a képet.

A tónál a jól szervezett parkolási rendszer részeként egy szlovák fiatalember magyarul beszélve adta ki a parkolójegyünket, és nagyon kedvesen igazított el minket. (Személygépkocsi parkolás díja: 50 SKK/óra, 160 SKK/nap) A hétvége során ez alkalommal vettük fel először kardigánjainkat. A tó partján egy szakaszon építkezésbe botlottunk, szállodák készülnek, igen exkluzív kilátással, és gondolom exkluzív árakkal. A tó környékén egyébként mindeddig csak egy hatalmas háromszög, a Hotel Pátria, és két síugrósánc voltak a fenyvesekből előbukkanó építmények. Itt is elkalandoztunk a tó menti utakról, ugyanis a nép-, az ordító gyermek és a póráz nélkül cirkáló kutya-sűrűség elég jelentősnek bizonyult a parton, és ez bizony csökkenti az egyébként tiszta vízű, csodaszép tó élvezeti értékét.
Csorba tó
Megcáfolva a pesszimista időjárás előrejelzéseket remek időnk volt, vihart csak pénteken láttunk, az is rövid volt. Hazafele túlon túl is meleg volt, igazán nem bántunk volna egy kis felhősődést. Otthon remek harcsapaprikás és nokedli várt minket.

És hogy milyen volt a csütörtök esti mozi? Kellemes, mindenkinek ajánlható kikapcsolódás, legalábbis azoknak mindenképp, akiknek tetszett a Good by Lenin, hiszen ennek a filmnek is fő témája a szocializmus kifigurázása. Önfeledten nevethetünk a nem is olyan régi időkön. A film különlegessége még, hogy a történet valódi eseményeken alapul és az egykori NDK-beli város főterében, külvárosában karakteres magyar helyszíneket (pl. Óbuda- Főtér, Kőbánya - Szállás utca környéke) ismerhetünk fel.

A nyomdokainkba lépők könnyebb tájékozódása, és a politikai korrektség jegyében igyekeztünk minden földrajzi név első elfordulásánál feltüntetni a szlovák (vagy a magyar) nevet is. A Szlovákiába kirándulást tervezők számára rengeteg magyarnyelvű információ elérhető az interneten, az alábbi oldalak a tájékozódáshoz jó kiinduló pontok lehetnek:

szlovakparadicsom.lap.hu
tatra.lap.hu
wikipedia Magas-Tátra

linkek:
wikipedia Atalanta-lepke
wikipedia Nappali-pávaszem
geographic.hu Fákat a Tátrába!


Anibell, Lev

[Lap tetejére] [Teljes képanyag] [Vissza]