[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

A Szlovák Paradicsomban jártunk (2005)

Igen. Vonzanak a hegyek, a dombok, a sziklák, a kilátás, de nem a magaslatok, a csúcsok, a kihívás, hanem megélni a természet közelségét, barátságos, szépséges tüneményét. Elbambulni érdekes kiállításán, érezni a levegő remegését, hallgatni finom szellő susogását, patak csobogását, meglesni csendes titkait halkan, s örülni, ha éled, ha virágzik. Elfogadni, mikor megváltozik, elmúlik, mert újjáéled ez a csodálatos, örök körforgás, amit mi emberek, oly nehezen értünk meg. Minden békés és háborgó pillanatról, minden születő és pusztuló életről, a korhadó fától, a születő fiókáig azt sugallja, hogy lehetőségemhez, mérten építsem, védjem, támogassam örök társam, ameddig tehetem...

Vagy húsz évvel ezelőtt ízelítőt kaptam a Tátra csodájából, ami elő-előkerült újból. Szokás szerint, előbb egy kisebb kitérőt tettünk 2 napra, s az IJ Group ellátogatott Zólyomba és környékére. Egy hosszúra nyúlt éjszaka :-) után a térképen magasabb területek után kutattunk, de alig volt a közelben 800m fölötti hegyecske. Ennek ellenére megcéloztuk a legközelebbit, amelyet a térképen egy vastag kék vonal zárt körbe, elhatárolva a vadul iparosodó alsó régióktól. A főutat elhagyva azonnal ránk lehelte csókját, mint valami mennyei ölelés, az erdők, a hely hangulata, és keskeny girbegurba utakon haladtunk tovább.

Miután a széles kék vonalat átléptük, hátrahagytuk az autót s a szitakötőszerű lények párzási tánca vett körbe minket. Kicsit feljebb ez már megszokottá és ritkává is vált és észrevettük, hogy a patak igyekszik becserkészni lépteinket. Halk csobogása többször áthaladt utunk alatt és a fenyők tetején hintázó tobozok tanúi voltak amint növeltük a vízhozamot. :-) Az egyik bőszen vágtató csiga kicsúszott a kanyarban de sikerült kitérnünk őrült rohama elől. :-) Túlélési taktikákat latolgatva kitartóan veregettük le a harmatot a környező növényekről, miközben maradéktalanul élveztük az erdőben a párás, hűvös napsütést. Otthon voltunk, és már éreztük a Tátra látogatásának előszelét.

Lelkesedésünk másokra is átragadt, és 19-en vágtunk neki a Szlovák Paradicsomnak. Tervekkel, térképpel, vélt időjárási ismeretekkel, de mindenképpen hatalmas lelkesedéssel, amit a nagy társaságok sokfelé húzó mivolta sem tudott kikezdeni.
Csörgött az ébresztő, és pánikszerűen kifordultunk az álmainkból. Az első mozdulatok bizonytalanságát csak a következők múlták fölül. Az úton parkoló szürke Suzuki oldala egy hajszállal úszta meg, hogy újabb sportcsíkot tegyünk rá a forduláskor. Na ekkor, azonnal résnyire pattantak szemeink. Esőkabátosztás, rövid eligazítás, szabad helyek betöltése, tankolás aztán rajt. Zólyomban megálltunk bevásárolni és szeretet teli búcsút intettünk a bátorításért. Donovalynál kávéztunk, az autópályán kergetőztünk. :-) Poprádot elkerültük, majd Spisská Nová Ves (Igló)-nál felvettük a kapcsolatot szállásadónkkal, amire nagy szükségünk is volt, mert a teplickai szállást nem is találtuk volna meg személyes felvezetés nélkül. A remek hétvégi házakban, kilátással a gyönyörű domboldalra laktunk, ahol minden komfort elérhető volt, amire kiránduláskor szüksége lehet az embernek. Sajnos a közös nyelvet nehezen találtuk meg a házigazdával, mert szlovák, és orosz tudásunk elég szegényes volt. Szerencsére a nemzetköziség jegyében előkerült egy szlovák-kanadai emberke magyar nyelvismerettel, aki szívesen tolmácsolt, megelégedésünkre.

Magastátra a Szlovák Paradicsomból A hosszú hétvégét, azonnali csomagolással, és indulással kellett kezdeni, mert a délutánra betervezett túrát nem akartuk sötétben befejezni. Podlesok kiindulással körtúrát tettünk a Hernád áttörésen keresztül. A leírások szerint ez egy közepes nehézségű kirándulás, 4 óra alatt. Rácsok a sziklafalban Az irodában edződött lábaknak ez nem tűnt ilyen egyszerűnek, s majd kétszer ennyi idő kellett hozzá. Csaknem ránk sötétedett, és a vége felé már igen szép alkonyati színekben játszottak a nem túl messze fekvő Magas Tátra gerincei. Kicsit elnéztük a színtvonalakat a térképen, és a lazának látszó visszaút újabb 100m szintkülönbséget rejtett. A helyenként kifejezetten nehéz, bevállalós szakaszokon (számunkra) nem ritkán a meredek sziklafalba erősített apró rácsokon kellett egyensúlyozni az alattunk zubogó Hernád fölött. Az előzetes becslésekkel ellentétben a szintkülönbségeket nem vettük olyan könnyedén, de szerencsére senkinek sem lett komolyabb bántódása. A végére keményen elfáradtunk, és jóval mértéktartóbban ítéltük meg a további terveket. Persze ki-ki felkészültségétől függően.

Tamásfalvi kilátó Portrék: Anrys esőkabátban A második napon, - tekintettel a friss tapasztalatokra - alternatív útvonalat választott a csapat harmada, gyógy-túrának kikiáltva az eredetihez képest csökkentett táv és szintkülönbség bevállalását. Egy darabig azért együtt mentünk, majd a Tamásfalvi kilátótól, elváltak útjaink. Innen remek kilátás nyílik a közeli örökzöld rengetre, amit sziklák, tisztások, barlangok, és a Hernád tarkít, a kirándulók nagy örömére. A hegyoldalból, minden előzetes figyelmeztetés nélkül merészen kiálló párkányról jó időben a Magas Tátra is megfigyelhető, csipkézett, a nyár közepén is hófoltokkal tarkított meredek lejtőivel. A többet vállalós csapat a Vöröskolostor szakadékon keresztül tett egy kört, majd visszatértek a durkoveci kiinduláshoz, hogy a szálláshoz indulhassanak. A gyógyosok a Hernád völgyén sétáltak vissza. Persze úgy készültünk, hogy mindhárom napon eső lesz, ennek ellenére a helyiek közölték, hogy jó idő várható. Igazuk lett, és esőkabátot csak zsákjaink alján, illetve Andrison láthattunk. Viccből! Mindkét társaság megtalálta, amit keresett, és az estét egy közösen megkezdett, és egyre csökkenő létszámmal "végrehajtott" tivornyázással töltöttük.

Dobsinai-jégbarlang A nehezen induló harmadik napon a Dedinky melletti gyönyörű tavat néztük meg, és akinek volt mersze, no meg elég koronája végigmehetett egy hosszú libegőn a Geravy felé. Ezután irány Dobsina és a jégbarlang, ami a kinti hőség ellenére télies öltözetet igényelt az ottlétünk félórájára. Mindent magunkra vettünk, amit lehetett, de még így is elgémberedett kezekkel, lábakkal jöttünk ki.

Tanulságként a következőket is elraktározhatjuk arra az esetre, ha nagyobb társaságot szervezünk, és helyenként emberpróbáló eseményeken is úrrá kell lennünk. Több, egymást jobban ismerő, és összetartó csoportnak közös megelégedésére nehéz bármit is szervezni. Ennek ellenére ez is egy módja, hogy új, értékes emberekkel ismerkedjünk meg, akikkel legalább részben hasonlóan látjuk a világot, és öröm lesz újra összefutni.
Amikor csak rohanunk az úton azért, hogy célba érjünk, akkor számtalan dolog kerüli el a figyelmünket, amik széppé tehetnék a hétköznapokat. A "szent" cél kergetésével lépteink monotonná, érzéketlenné válhatnak, s az út csak egy kényszerű eszközzé silányul talpunk alatt, pedig életünk jelentős részét azzal töltjük, hogy rajta vagyunk. Ha nyitott szemmel járunk, akkor az út nem egy poros, sivár ösvény lesz, hanem életünk, szépségektől telített virágoskertje.

"Nem azért van az út, hogy vezessen valahová hanem, hogy menjünk rajta"

Ez is egy szép út volt köszönet mindenkinek!

[Lap tetejére] Képek:[Természet] [Portré] [Jégbarlang] [Vissza]