[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Nem mondhatom el senkinek...

A kiságy mellé lépett, s a kicsi érezte, hogy valami megfoghatatlan biztonság veszi körül, majd rámosolygott. Ennek nem tudott ellenállni és az ott töltött idő nagy részében csak nézte, és beszélt a gyerekhez. Sokat "játszottak" ezen a nyelven, mert tudta, hogy ebben nem lesz többet része.

Elhatározása, közben megszilárdult, mert a barátja sem merte bevallani, hogy fél. Mindketten a másikra vártak. Nem árulták ezt el egymásnak, hát menni "kellett" és hátrahagytak mindent.

Nemesi családból származott, valahonnét Erdélyből. Még látta, a kutyabőrt, melyen a király nemesi rangot adományozott felmenőinek. Viszonylag könnyű gyerekkora volt. Apja szigorú, anyja gondoskodó. A seregben komoly büntetéseket szerzett magának felelőtlen viselkedésével. Ez még sokáig így maradt. Az első házasság nagy szerelem volt. Teljes kiszolgáltatottság a vágyaknak, és a birtokolni vágyó asszonynak. A gyermeke örömmel töltötte el, de nem kötődött hozzá komolyan. A rendes munkáját egyszer csak eldobta és megtanult dobolni. Belevetette magát az éjszakába és megoldást keresett a hanyatló magánéletére. Hamarosan elvált. A zenélés nagyon jól ment neki. Minden héten egy-egy másik városban hakniztak. Bosszút akart állni a nőkön és minden nap váltogatta őket, válogatás nélkül.

Aztán megint szerelmes lett, jobban, mint először. Házasság, gyerek, de a vére már pezsgett. Megpróbált a polgári szakmájában dolgozni, és abból megélni tisztességesen, mint legtöbben, de nem bírta sokáig. Köszönés nélkül ment el, és azóta senki sem látta.

Olaszország, Skandinávia, Anglia, Franciaország stb. Csak a zene, a haverok, motoros bandák, "könnyű élet", maffia. Komoly baleset. Kóma. Máig rossz az egyik lába ezért. Egy később híressé vált gitárossal is játszott pár hónapig. Balesete után fel kellett hagynia önpusztító életével és Franciaországban telepedett le. Mikor a gitáros befutott, meghívta egyik 25 ezres koncertjére Párizsban, ahol több számban együtt zenéltek. Santana, a legnagyobb élményei között van. Talált egy többgyermekes asszonyt, akik "elfogadták a segítségét" és együtt éltek, mint egy család. Miután a gyerekek felnőttek, az asszony teljesen elhidegült tőle. Örökké kíváncsi természete, és régi vonzódása a csillagok felé terelték. Őket kutatja minden éjjel. A családról szőtt elképzelései szertefoszlottak, mert harmadjára sem bizonyult tartósnak a dolog. Mindig gyötörte a lelkiismeret, mikor elhagyott gyermekeire gondolt és félt, hogy csak gyűlölettel emlegethetik.

Egy este csörgött a telefon, ahol furcsa és különös beszélgetés zajlott. Ekkor feltámadtak régen szunnyadó érzései a távolban-maradtak iránt.

A kicsi sosem érezte többet azt a végtelen biztonságot, amit akkor. Cseperedett, és minden korszakában valamilyen módon jelét adta hiányérzetének. Volt, hogy a fellelhető adatok alapján kezdte keresni eredetének szálait, s a meglévő két levelet böngészte, majd elutazott a feladóhoz. Ott, akkor már nem lakott olyan ember. Miután sorra kudarcot vallott, és az élet más útjait járta, hosszabb-rövidebb ideig elfogadta, hogy meghalt. Családja szintén ezt erősítette, mert korábban csak elutasításokat kaptak a megkeresések kapcsán, aztán a "teljes eltűnés" jelei érkeztek. Mikor beindult az Internet, újabb próbát tett és kutatott az "eltűnt" személy után, aztán évekig feledésbe merült ez a kérdés.

Választások előtt állt az ország, hát ki akarta dobni a levelet, a Hivataltól. Valamiért mégis kinyitotta és meglepetésére egy fél-rokon keresett kapcsolatot vele. Tudta, hogy létezik, de közömbös volt a kérdésben. Már kialakult a világa és nem érzett különösebb hiányérzetet. A harminc év, az harminc év. Mégis. Élt benne a kíváncsiság és felvette ezt a fonalat. Féltestvére szinte azonnal meggyőzte, hogy rosszul ismeri a történetet, és az igazságot Franciahonban kell keresni. Nem hitte volna, hogy ennyi eltemetett érzelem és energia szabadul fel e hír hallatán. Nem telt bele 2 hét és rendelkezett, egy címmel, és egy telefonszámmal. Azonnal akart indulni, hogy tisztázza a múltat. Őrjítő volt a várakozás, mert bizonyságot kellett szerezni az egyezésről. Ugyanaz a név sok emberhez tartozhat. Megkért valakit, hogy segítsen franciául, és a születési dátum egyeztetése elégségesnek tűnt. Megtörtént. A téboly csak fokozódott, mert ez is stimmelt. Nem tudta, hogy mit tegyen, mert teljességgel sokkolták az események. Mi van, ha ez csak véletlen egybeesés? Kellett még valami. Egy javaslat és egy felajánlás -amit elfogadott- és az őrület határát járta. Szinte összeomlott, mikor kiderült, hogy az illető nem is beszél magyarul csak pár szót, de lezajlott az a furcsa és különös beszélgetés. Szerencsére a felajánló franciául is elboldogult, és jöttek azok a hetek, amikor minden veszni látszott.

Érkezett egy levél Lyon mellől, amiben most, először, nyitottság mutatkozott a kapcsolatfelvételre. 30 év után. Ezt, azóta már több mint két éves levelezés követte, aztán a múlt héten találkoztak "újra"...

Ha műveink elnyerik tetszésedet, támogathatod folyamatos bemutatásukat. Minden elem (kép, grafika, zene, írás) alá elhelyezzük azok pártolóinak 30x30 pixeles logóját, a hozzá tartozó hivatkozással. A részletekért ide írj: info[kukac]igyjartam[pont]hu


[Lap tetejére] [Vissza]