[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Francia kaland 2005-10-25 CDG

Dél körül született meg a döntés, hogy mennem kell a távoli tájra, csak a munka, mert minden szabad perc kizárva. Így látta jónak a nagyvezér, hogy hirtelen szalasszon, s bóklászni véletlenül se szabadjon. Összekaptam gyorsan, a témáknak vázát, s elsiettem haza, mert a taxi várt rám. Bedobáltam mindent, ami egy napra kellett, de jobban esett volna egy pohár bor mellett. A nagy fekete autó nem is tétovázott, célba vette máris a reptéri várót. :-)

A sofőr kedvesen érdeklődött az úti cél felől, s nekem sem kellett több, hogy "dalra" fakadjak. Lassan haladtunk a zsúfolt utcákon, és majdnem csókot is hintettünk az előttünk haladó popójára de az ABS rendesen működött, így időben érkeztem.

Az első meglepetés a szállodában várt rám, mikor a kulcsot nézegettem. Egy bankkártyaszerű műanyaglap, rajta lyukak rendezetlen halmaza. És még a szobát is nyitotta! :-) Volt még fél órám a kantinzárásig, hát gyorsan lementem, és kértem egy szendvicset. Persze az nem volt, de rámtukmáltak valami salátás, húsos specialitást. Gondoltam, húzzunk bele a francia konyha élvezetébe, és próbáljuk meg. Leültem, és vártam, hogy valami remek alkotással álljanak elő. Mikor a pincérszerű élőlény megjelent, akkor tört franciasággal valamit meg akart tudni, de nem járt sikerrel. Erre, a nagyon ellenszenves recepciós kisegítette, és közölték, hogy a "takarítási rituálé" miatt nem ehetek itt, és inkább menjek a ... szobámba. Rendben. Felmentem az érezhetően nehézre sikeredett, élelmiszernek látszó készítménnyel. A tányéron négyféle halom volt, amihez egy külön kosárban kenyeret is kaptam. A hidegtál jellegű dolog ekkor még jónak tűnt. A tonhalkonzervvel dúsított krumpliból, még le is ment pár villával, és a színes zöldséges kockákon lévő bizarr felvágott sem volt borzasztó. Persze itthon a KÖJÁL (ÁNTSZ), már összeszaladt volna miatta. A negyedik rész valami tésztával megijesztett zöldségszerű, sajtos halmaz volt. A kenyeret azért bevállaltam, de ekkorra már nem is tűnt olyan nagydolognak az éhhalál.

A franciaágy rendben volt, de a külső borítás lehámozása után, mintha csak egy pokróc és alatta egy lepedő volna, ami igen kevésnek hatott október vége felé. Egy életem, egy halálom, s próbáltam mélyebbre ásni a rétegekben. Miután a pokrócot kiszabadítottam a három oldali betűrésből, két lepedőt is találtam alatta. Na sebaj. Egyet alulra aztán én, egyet rám, aztán pokróc, majd az ágytakaró. Így már nem is fáztam, de a maradék fél éjszakám azzal telt, hogy birkóztam a fölöttem lévő három, kétszemélyes textíliával. Ez reggelre eléggé kifárasztott, de hát miért nem aludtam inkább? :-)

Az óracsörgés még csak félálomban ért, és kérlelhetetlenül adta tudtomra, hogy ez az éjszaka is csak egy álom maradt. Az étkező nyitásától, az indulásig volt 15 percem, amit a fizetéssel, és a két biztonságosnak látszó péksüti elcsomagolásával töltöttem. A kolléga szintén pontos volt és már robogtunk is Mondeville felé. Az idő akkor nem fogadott kegyeibe, mert hosszas esővel adta értésünkre, hogy az ősz, és a tenger közelsége, csapadékban sem ismer tréfát. A tárgyalás végére, megjavult a kedve, és gyönyörű felhőalakzatokat úsztatott el előttünk némi napfénnyel megfűszerezve.

Szerencsésen lekéstem a 2 órával korábbi gép indulását, mert érkezéskor már csak 10 perc volt ez a különbség. Biztos hosszabb útvonalon jött, és többet kerülgette az Európai Unió, amúgy elég kátyús légifolyosóit.

A váró boltjaiban kóborolva megtudtam, hogy bár a bordói bor édes, de vörösből sosem találok a tokajihoz foghatót. Ennek örömére el is álltam a vásárlástól, ami akár 300 Euróba is kerülhetett volna, s inkább vettem valami édességet. Mikorra eldöntöttem, hogy mi kerül a kosárba, és egy határozott lépést tettem a kassza felé, a hölgy éppen mellém ért és a hűtőpultban kezdett (volna) matatni. Ránéztem barátságosan, és egy mosollyal közöltem, hogy éppen fizetni indulok. Ötven év "tudatosan" választott balszerencséjének vonásai kissé eltorzultak arcán, és egy hosszú műszak vége felé járó elcsigázott tekintet adta tudtomra, hogy kössem fel magam. Hát ettől sem kaptam hozzá kedvet, inkább elindultam fizetni. Sok volt az apróm, ezért megkértem, hogy papírpénzt adjon vissza. Na most, az a borsó(szerű), amit nem ettem meg tegnap, a falra ugrott hirtelen, és a munkában megfáradt kezek, egy másik halom aprót toltak felém. Újabb mosolyt erőltettem a kialakuló vicsorgás helyére, és elmondtam újból, mit szeretnék. A francia válasszal nem sokra mentem, és mire felocsúdtam, már egyedül álltam a pénztárnál. Közben, a csatát nyert, büszke emberszabású, nagy léptekkel elvonult a színről, a díszletek mögé. Így jártam, "merengtem" és a 200-ra felugró vérnyomásomat próbáltam rendbe hozni. Még percekig járkáltam, az üzlet előtt, mint egy megvadult oroszlán a ketrecben, mire a megoldás kezdett körvonalazódni. Időközben egy mosolygós ferdeszemű került elő, és a másik oldalon ütögette a pénztárgépet. Megvártam, ameddig elment egy vevő és megkértem, hogy váltsa be az aprómat, amit barátságosan, mosolyogva meg is tett, pláne miután elmeséltem -a számlát mutogatva, hogyan jártam a kollégájával.
Aztán légifolyosó, taxi, és alvás a megszokott körülmények között.

Ha műveink elnyerik tetszésedet, támogathatod folyamatos bemutatásukat. Minden elem (kép, grafika, zene, írás) alá elhelyezzük azok pártolóinak 30x30 pixeles logóját, a hozzá tartozó hivatkozással. A részletekért ide írj: info[kukac]igyjartam[pont]hu


[Lap tetejére] [Vissza]