[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Olaszországban jártunk 2007 (Milánó, Como, Bergamo)

Adott két darab (szinte ajándék) repülőjegy Budapest - Milánó (Bergamo) - Budapest viszonylatban, adott egy a hegyeket a múzeumoknál sokkal inkább kedvelő barát, továbbá ismert tény, hogy éppen egy évvel ezelőtt jártam Milánóban és környékén.

Ebben a helyzetben ideális megoldásnak tűnt ellenállni a felfedezetlen tájak és városok vonzásának, és a hosszú hétvégét úgy tervezni, hogy a természet, hegy, víz közelségében töltsük a legtöbb időt, valamint megpróbálkozni a korábbi tapasztalatok és szegényes olasz tudásom bevetésével, természetesen imponálás célzattal.

Opssz... Nem árt tisztáznunk valamit. Az említett barát, Lev, az ő felkérésére készítek egy kis összefoglalót a hétvégénkről, igyekszem az utazásról nem csak "ezt láttuk, azt csináltuk" jelleggel beszámolni, de hasznos, és érdekes információkkal is szolgálni.

Milánó
Bergamo-ból fejenként 6,9 €-ért, 50-60 perc alatt lehet busszal Milánó központi pályaudvarához (Centrale FS) eljutni. Itt van a sárga és a zöld metróvonal közös megállója. Milánó tömegközlekedését mi igen-igen nagyszerűnek találtuk: 3 városi metróvonal van, 4 csomóponttal, továbbá nyolc külvárosi. A 24 órás napi jegy 3 €, a minden metróállomáson megtalálható (mérsékelten intelligens) automatákból vásárolható. Első dolgunk Milánóban a szállás elfoglalása volt. A Hotel Verona utólag több szempontból sem tűnt ideális választásnak: először is igen inkorrekt módon megpróbálták az érkezésünk napján levonni Lev kártyájáról a szállás díját, annak ellenére, hogy a foglalás során a bankkártya adatokat nem fizetés, hanem biztosíték céljából kérték el, másodszor pedig a fürdőszoba rettenetesnél is elrettentőbb volt. Mindazonáltal a személyzet igen kedves volt, a szálloda olcsó és közel van a Centrale FS és a Repubblica metrómegállókhoz.

Milánó fő látnivalói egy-két nap alatt megtekinthetőek, mi ezúttal egy napot szántunk a városra. A dóm monumentális épület a róla elkeresztelt hatalmas téren (Piazza Duomo), útikönyvünk szerint "40.000 hívőt képes befogadni", szerintünk a hívők bizonyára kisebbek, vagy hatékonyabban tömörülnek, mint a hitetlenek. :) Tetején az aranyozott MadonninaMadonnina, a város védőszentje nem is olyan feltűnő, némileg elveszik a 135 tornyocska és 3200 darab szobor között. No igen, a dómot 1397-1812-ig, azaz 415 évig építették... Jelenleg a jó ideje tartó rekonstrukciós munkák miatt - és Lev nagy bosszúságára - a felújítás mérőszámait (munkaóra, márvány kilóban, stb.) ismertető színes plakátok takarják el a homlokzat egy jelentős részét. Hiába mondtam Levnek, hogy tavaly az egész homlokzat be volt állványozva, azt hiszem, nem érezte át, hogy idén mennyire szerencsés a helyzet. A dóm tetejére lépcsőn és lifttel is feljuthatunk, mi az utóbbi megoldást választottuk, fejenként 6 €-ért, és javasoljuk mindenkinek, aki Milánóban jár, ne hagyja ki. Nem csak azért, mert rálátni a városra, hanem azért is mert az épület részletei így közvetlen közelről megcsodálhatók.Hátsók és varjak A tetőn eltöltött idő során Lev alaposan kiismerte néhány emberalakos szobor hátsóját, és néhány makacs varjú miatt elátkozta az egész fajt, magam jelentős időt szenteltem a napsütés élvezetének, lebuktam, amikor érzékszervi vizsgálatnak vetettem alá a magunkkal vitt szendvicset, továbbá kiszúrtam egy meztelen pasast A pucér hátsóa dómmal szomszédos hotel egyik ablakában. Lev "paparazzo" képeket is készített róla. (Ha a pasas híresség lett volna, a képek simán fedezték volna az utazásunkat.) Egy idős olasz házaspár férfi tagja küldetésének érezte, hogy lefényképezzen minket, magyarázgatta, hogy hány évvel ezelőtt mit is csinált a dómtetőn a feleségével, nem értettem sokat, csak azt, hogy nosztalgiázik.

Naplopó ragazzoA tér déli oldalán, az egykori királyi palota melletti épület teraszához vezető lépcső korlátján egy srác feküdt, már akkor is, amikor Lev a teraszról panoráma képet készített, és másfél órával később is, amikor a dóm tetejéről nézelődtünk, fényképeztünk. Ha Milánóban jártok, nézzétek meg Ti is, hátha most is ott lopja a napot az a ragazzo. Viktor Emánuel GalériaÉrdemes még szót ejteni a szintén a Piazza Duomo-n található Viktor Emánuel Galériáról. A fém- és üvegszerkezetes, kereszt alaprajzú, kupolás épület ma elegáns üzleteknek, drága kávéházaknak ad helyet, és egy igazi turista attrakcióval is szolgál: Bika...a padló bikát ábrázoló mozaikjának heréjéhez dörzsölve talpunkat állítólag szerencsénk lesz. A sok turista már egészen komoly mélyedést produkált a kövön. (Megjegyzem, dörzsöltük mi is, de nem hiszünk a babonákban, amióta ismerjük egymást, tudjuk, hogy szerencsések vagyunk.) Az épület túlsó végén nyíló téren áll a Scala egészen jelentéktelen épülete.

A Sforza kastélyban (inkább erőd, mint kastély) működő turista információs irodát sajnos zárva találtuk. Nem tekintettük meg a kastély kiállításait, inkább a mögötte található Parco Sempione -t választottuk. A park ottlétünk alkalmával zöld volt, virágzó fáktól gyönyörű, és nem zavaróan, de tele volt heverésző, zsonglőrködő, capoierát gyakorló fiatalokkal, kutyasétáltatókkal, szülőkkel és gyerekekkel, naplópókkal, egy forgatócsoporttal, és persze a piknikező magunkkal.

lago di Como
Como-ba a Cadorna pályaudvarról induló olcsóbb vonattal mentünk (3,5 €/fő), s bár egy sorozatgyilkos arcú sráccal és elég kényelmetlenül utaztunk, de így a város tóhoz és szállásunkhoz közeli állomására érkeztünk. Az út így egy óra volt, de a központi pályaudvarról óránként kétszer - háromszor is indulnak gyorsabb, kényelmesebb vonatok Como másik, a városközponttól legfeljebb 10-15 perc sétára található állomására. A Hotel Quarcino rendes, tiszta és családias szálloda, nagy öröm volt ezt konstatálni a milánói rossz tapasztalatok után. A hotel egyetlen hátrányát, a haranggal felszerelt templom szomszédságát érkezésünket követő reggel fél nyolckor megtapasztaltuk. Harangzúgástól ébresztve elfogyasztottuk második olasz reggelinket, ami gyakorlatilag csupa édességből: lekvárral, csokoládéval töltött péksüteményből állt, én felfedeztem a mogyorókrémmel turbozótt lekváros croiassion-t, Lev egy kicsit fanyalgott.

A verőnapfény és az északi partok felé ködlő gomolyagok talán nem szolgáltatták a legjobb fényviszonyokat, azért csak megpróbálkoztunk egy panorámakép készítésével. Később az 1894 óta működő, vicces nevű felvonó (a funicolare) segítségével meglátogattuk a Brunate nevű kis falut. Fentről igen szép látvány nyílik a tóra, a tóparti villákra, a felvonóból rálátni Como épületeinek tetejére. Alaposan körbejártunk egy hajdani szépségét és előkelőségét nyomokban őrző, lehangolóan lerobbant épületet, eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha megörökölnénk. Lépéseinkre a kertben gyíkok szaladtak szerte-szét. Az épületben egy bajszos férfi képet festegetett, őt egy cseppet sem zavarta tapintatos kíváncsiskodásunk. A kukucskálás során azt a vigasztaló megállapítást tettük, hogy az épületet elkezdték belülről felújítani.

Arrébb sétálva, egy apró téren egy közepesen apró templomot találtunk. NapfényAmíg Lev a harangtornyon keresztül hatoló fénycsóvát igyekezte megörökíteni, addig én azon voltam, hogy az összes többi fénycsóva útjába álljak, és begyűjtsem a régóta áhított napsugarakat. A hatékonyság érdekében igyekeztem minél nagyobb felülettel a nap felé fordulni (ez alatt a padra való leheveredés értendő). A napfénycsóva-kollektor műveletet a domboldal sárgára meszelt házának zöld korlátos teraszáról egy napszemüveges anyóka kitartó figyelemmel kísérte, azt hiszem elmerengett kicsit saját ifjúságán, és talán tévedek, de amikor elhagytuk a teret, mintha ránk is mosolygott volna...

Como-ban naplementés panorámakép készítéssel, a többféle színű márványból épült dóm fényképezésével, eszegetéssel, fagyizással, aranyhal nézegetéssel töltöttük a nap hátralévő részét.

Como panoráma1

Másnap már egy oroszul, németül kiabáló pasasra ébredtünk, a harangzúgást megelőzve. Az édes reggeli után a part menti kisvárosok felfedezésére hajóval indultunk (6 €/fő). Láttunk mindenféle szépet, házat, utcát, virágot, kertet, fényképeztünk, lejártuk a lábunkat, természetesen fagyiztunk és nem sikerült meglátogatnunk a Cernobbioban található Villa Erba-t. Láttuk, ahogy George Cloony (vagy valaki más) hidroplánnal repkedett a tó felett. Láttunk néhány filmcsillagot és hírességet is. Az egyik helyi fényképész üzletének kirakatában.

Como-ban délután ötkor a környék leghíresebb szülöttjéről, az Alessandro Voltáról (az elem feltalálója) elnevezett tér egyik kiülős vendéglátóhelyén nem kaptunk pizzát (a napszakkal indokolva), ugyanakkor - tekintve a frekventált helyet - egészen reális áron, 12 € -ért kaptunk két, méretes melegszendvics-szerűséget, 1,5 l vízzel megfejelve. Próbáltuk az igen kedves helyiek segítségével megérteni az igen bonyolult lottó rendszerét. Végül nem értettük meg, de kiderült, úgy mint nálunk, 90 számból sorsolnak ötöt. 1 €-ért megjátszottuk a 71 és a 77 számokat a milánói húzáson.

Bergamo
Utolsó napunkat Bergamóban töltöttük. Este a szállásunkhoz (Hotel San Giorgio) közeli étteremben vacsoráztunk, fél liter bor, két vékony tésztás pizza, szervízdíjjal együtt 25 € volt. Az idő rövidségére tekintettel nem sok benyomást szereztünk a városról. Haza indulásunk napján az Porta Nuovához (Új Városkapu) közeli egyik kávézóban, a kitett falatkákból potya-reggeliztünk. Mentségünkre legyen mondva, hogy megtévesztett engem a kávézóban nyüzsgő tömeg és egy tábla, melyen valamilyen fesztivált hirdettek, amit én ingyenes kóstolónak gondoltam. Akkor jöttem rá a tévedésre, amikor a tábla alján (ami addig takarásban volt) megpillantottam a 7,5 €-s árat...

Bergamónak van alsó- és felsővárosa, a felsővárosban a bájos girbe-gurba kövezett utcákon sétálva eljutottunk a Piazza Vecchia-ig, ahol egy vásárlókkal zsúfolt kimérős üzletben megvettük utunk legjobb, vastag, kelttésztás pizzáját, és még ajándék mazsolás fonott süteményt is kaptunk. Ellenőriztük az előző este húzott lottószámokat, az egyik számunkat kihúzták, a másikat nem, így nem ütötte a markunkat 250 €. Dóm Bergamóban is van, ezúttal be volt bugyolálva, nyilván felújítják ezt is. Sőt! Funicolare (felvonó) is van, azzal és részemről egy kis hiányérzettel hagytuk el a felsővárost. Jó lett volna alaposabban körül nézni, de a tömeg sok volt, az időnk pedig kevés, azért egy fagyira még futotta.

A városi közlekedéshez a turisták számára külön jegyeket árulnak, a napi jegy felvonó jeggyel együtt 2,5 €, a napi jegy reptéri transzferrel 3,5 €, a 3 napos jegy reptéri transzferrel 5 €.

A Hotel San Giorgio az alsóvárosban található, 10 perc sétára a busz- és a vasútállomástól, 4-5 buszmegállóra az alsó- és a felsőváros között közlekedő felvonó alsó megállójától, és a reptérre közlekedő busz egyik megállója is 5 perce található. Nem különösen szép, vagy kedves, egyszerűen korrekt.

Legközelebb talán pizzát hozunk Gy.-nek, és még több időt töltünk a csodaszép lago di Como környékén.

Hasznos linkek
A milánói közlekedési vállalat honlapja
A jelenleg aktuális milánói közlekedési térkép (nem tartalmazza a villamos vonalakat)
A bergamoi közlekedési vállalat honlapja
Az olasz vasúti társaság honlapja


Anibell

[Lap tetejére] [Teljes képanyag] [Vissza]