[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Londoni történetek 5

Előzmény
Lebegés:
Mikor mar 5. hete és 5. napja 9-23-ig dolgozol. Délelőtt takarítás, délután mosogatás, utána szupermarket 23-ig. Pénteken délután a műszak vége felé a mosogató föle hajolva latod, hogy a koszos edények, tányérok, poharak végeláthatatlan sora vár. A konyhából már mindenki elment, mert már csak a mosogatás, rendrakás maradt hátra. Rádió szól valahol a konyha másik végén és egyszer csak valami zene megérint. Csinálod tovább az ütemes rutinszerű mozgást, mosod, öblíted, az eszközöket. Kicsit behunyod a szemed, de már messze jársz. Most egy rövid időre nem érzed a fájós talpad, a derekad az ujjaid. Csak a zenére figyelsz és egy rövid időre útnak indulsz, mint a "foglyok Szerbia vak tetejéről" RM

Bukott a maradás
Közben megvariálták az iskolában a csoportbeosztást és átkerültem egy másik tanárhoz. Az előzővel, pedig megbeszéltem már, hogy mindig beír, ha ott vagyok, ha nem. Megpróbáltam visszakerülni abba a csoportba és előadtam a szociálisan problémás embert, akinek túl sok már a tanárváltás, és nem fér bele még egy, mert akkor inkább nem jár iskolába. Sajnos, a szerintem jó színjáték ellenére semmit sem sikerült elérnem, mint általában az iskolában. Ennek megfelelően meg sem próbálom most hosszabbíttatni a vízumot, mert az rosszabb, ha egyszer már visszadobták. Talán később, vagy még később, vagy :-)...

A nyelv
Valamelyik nap beleneztem az otthoni jegyzeteimbe, és döbbenten láttam, hogy azokból még bőven lenne mit tanulni. Amit pozitívumként mondhatok, hogy az a cirka 3-400 szó, amivel el lehet lenni az életben, azzal már nyugodtan elboldogulok, és ami még jobb, már nem zavar, vagy feszélyez, ha nem értek valamit.

Oxford-Circus
Ez a legközelebbi metróállomás a pubhoz, ahol dolgozom. Kb 40 asztal 12-15-ig meleg konyha, nagy forgalom. Kedves kis tér sarkában egy lépcső vezet ide. Ez a "Chopper Lump". A falakon aratószerszámok, régi vadászfegyverek, általában téglafal. A padló beton és fűrészporral van felszórva. Stílusos kis hely, de drága és sznob.
A három főnök egy ír, egy ausztrál és egy görög. A viselkedésről korábban leírtaktól csak a görög különbözik. Vajon miért? Vele szoktam beszélgetni reggelente. Úgy tűnik, hiányoztam mikor töriből tanultuk, hogy amíg Magyarországot a Török birodalom 150 évig uralta, addig a Görögöket majd 400 évig. Már értem honnét az a kiengesztelhetetlen ellentét közöttük, de ehhez ide kellett jönnöm. A Magyarokat meg azért kedvelik (talán), mert annakidején megállították a Törököt. :-)
Itt a pubban mindent lehet enni szabadon, kivéve lazacot. Itt az a menő. Az alkalmazottak reggelije érdekes itt, ahol a szakács columbiai, a két segédje ghánai, és manchesteri, 2 pincér dán 2 angol és most magyar a mosogató, takarító. Miután a vadászkutya üzemmódból visszaálltam alapba, - mert a fűrészporral felszórt padlón vadásznom kell a szemetet, amit a gazdag angolok angolosan odafelejtettek- összeül a "csapat". A ghánai (Angela) minden helyzetben képes támaszkodni, feküdni, könyökölni és aludni. A dánok és angolok akkor is dohányoznak, amikor valaki eszik az asztaluknál és mindenki egyöntetűen hangosan szívja az orrát. Itt szerintem ez az üdvözlési forma, mert köszönni ők sem nagyon tudnak, vagy csak méltóságon aluli vagyok nekik.
Gondold el! Odalép hozzád a pincér és jót szív az orrán, mire te köpsz egyet a padlóra és mehet a rendelés, aztán mindenki elégedett.

A szupermarket
"sokkal jobb", ott kupi van a WC-ben és az étkezőben is. A nap azzal telik itt, hogy töltögetem a polcokat, és kisegítek a halas-pultnál, ha kell. Itt a vásárlók képesek több 10 azonos szépen elhelyezett termeket széttúrni, hogy találjanak egyet, aminek legalább egy nappal tovább tart a szavatossága. Az még jobb, hogy ha egy polc üres, akkor fél órán belül telerakják a vásárlók mindenféle nem odavalóval. Legjobb mikor a hűtött cuccot a melegre a mélyhűtöttet a sima hűtőbe rakják, vagy a borok közé. Itt nem szol senki, ha teleeszed magad a boltban és a maradékot, valahol ottfelejted.
A nap vége felé jön a leárazás, és a többnyire "rászorulók" akik akár 1/20-ad áron is megkaphatják este, az aznap lejáró termékeket. Ők minden polcot teljesen széttúrnak aznapit keresve. A dolgozók maximum a fél árig mehetnek le. Csoda, hogy sokszor ügyeskednek a kollégák, és időnkét rajtavesztenek. Persze ez nem innen adódik, hanem a soknemzetiségű emberhalmazból. Többnyire ázsiaiak. A logisztikáról nem írok, mert nincs. Mindent többször kell mozgatni és soha senki nem tudja, hogy mi van a hűtőraktárban. Sokszor lejárt dolgok kerülnek elő innen. Ez a fejlett nyugat, amit minden Kelet-Európai ország szeretne elérni. Ott is emberek vannak, és nincsenek illúzióim, hogy mi lesz otthon 10 év múlva.
Azért még egy gondolat a "globalizáció" másik arcáról. Szerintem ezt a folyamatot, nem csak a nagytőke mozgatja, hanem a többségben lévő, szegényebb emberek jobb életkörülményekhez, és magasabb anyagi, birtoklási szinthez jutásának vágya motiválja. A "nagytőke" csak eszköze, és kaján vigyorral kiszolgálója az "embernek".

A liba és a májam :-)
Angela, a Chopper Lump segédkonyhása Ghánából jött, 3 gyermekkel és a mindig álmos hangulatával. Azon kevesek közé tartozott, akik néha megpróbálták észrevenni, hogy mások is dolgoznak és az ő munkájuk is ér valamit, vagy csak... Ennek megfelelően, miután néhányszor rázizegtem egy- egy dolog miatt, kezdett figyelni kicsit, és miután egy jelentkezési lapot is vittem neki a "boltból" már csak "darlingnak" szólított. Mikor valaki más is magára vette a megszólítást, akkor kikérte magának, hogy neki csak egy "darlingja" van, én. Mindemellett nem nagyon értettük egymás beszédét, mert ő afrikai tájszólással beszélt és rettentően hadart - az én fülem szerint - az én angolomról meg inkább nem beszélnék. Történt egyszer, hogy ezt meg is beszéltük és nyugtáztuk. Erre kicsit sértődötten közölte velem, hogy az ő angolja jobb, mint az enyém. Ez tényleg így van, és senki sem vonta kétségbe, csak miután ő 5 éve él Londonban én meg 5 hónapja, ettől igencsak jól éreztem magam. ;-)

K. őrmester
"Evetke", az egyik dán pincérnő a pubban egyszer csúnyán megfázott. Jó szokásához híven most már nem csak az orrát szívta minden rejtő szándék nélkül, hanem nagyokat köhögött minden, ilyenkor arra felénk szokásos elővigyázatosságot mellőzve. Azt hiszem nem túl nagy dolog, egy száj elé tartott kéz, vagy esetleg egy zsebkendő. Ő nem így, inkább hátrafeszítette mindkét karját, és mintha távköpő versenyen lenne jókat köhögött. Egyik alkalommal finoman megkérdeztem, hogy élvezed terjeszteni a betegséget? Erre elég indulatosan annyit mondott csak: jó, hogy te egészséges vagy. Na sakk.
"Gery" az ausztrál, az egyik segéd menedzser, mikor kérdeztem tőle, hogy ott is mindenki szívja az orrát, akkor felvilágosított, hogy ez, csak az angliai időjárástól van! Na sakk megint.
Erre csak K. őrmester mondása jut eszembe, aki alatt Andrissal közösen szolgáltunk az elitben. Miután néhányszor végigmeneteltette a századot díszegyenruhában egy óriási sáros tócsán, azt mondta: Nem azért van ott a tócsa, hogy kikerüljük, hanem azért, mert esett az eső. :-)

Folytatás


Ha műveink elnyerik tetszésedet, támogathatod folyamatos bemutatásukat. Minden elem (kép, grafika, zene, írás) alá elhelyezzük azok pártolóinak 30x30 pixeles logóját, a hozzá tartozó hivatkozással. A részletekért ide írj: info[kukac]igyjartam[pont]hu


[Lap tetejére] [Vissza]