[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Londoni történetek 4

Előzmény
Kultúra, viselkedés londoni (gettó) módra
Úgy tűnik itt, és a világ nagyobb részén azt, amit mi pl. Magyarországon kultúrának, viselkedésnek, tiszteletben tartásnak nevezünk azt itt a következőképpen értelmezik. Ezek a dolgok nem mások, mint az alapvető emberi érzések, természet megerőszakolása, kifordítása. Mert ezek éppen nem a pillanatnyi kényelmet, a komfortérzetet szolgálják, hanem feltételezik, hogy nem csak egyedül vagyunk a világon, hanem társas lényekké váltunk. Vagy nem? Esetleg a (környezet) tudatos viselkedés, csak néhány "sznob" csoport meddő próbálkozása, ami itt nem szükséges az egyszerű fizikai fennmaradáshoz, tehát elvetendő! Errefelé (is) ott köpnek, szemetelnek, énekelnek, fekszenek, orrot szívnak, alszanak(munkában is), teli szájjal ásítanak erőteljes hangok kíséretében stb. ahol éppen rájuk jön. Ez az ember igazi, palástolatlan, biológiai alaptermészete. Érdekes látni. (egyszer!)

Kínai belépő (nyelviskolában)
Az iskolában, ahol mindenféle országból vannak emberek szerintem a legérdekesebb volt a kínai belépő. A kínai lány jellemzően késett 10-15 percet. Ülsz a teremben, és próbálsz odafigyelni a kezdeti (reggeli) igen erősen szipogó társaság ellenére, mert alapvetően azért jöttél. Egyszer csak észreveszed, hogy az ajtó pántjai elkezdenek gyöngyözni valami "iszonyatos" nyomástól. Egy pillanat múlva az ajtó felszakad és csak az automata visszahúzónak köszönhető, hogy a becsukás is megtörténik. Lehajtott fejjel beviharzik a Kínai. Bevágja magát az első üres székre és elkezd matatni a táskájában, messziről is hallható lihegés közepette. A feltépett ajtó szomorúan lóg a megmaradt zsanérokon, és mindenki igyekszik nem észrevenni, hogy történt itt valami. Történt itt valami egyáltalán?

Metró
Amikor tömeg van, akkor bemondják, hogy előbb leszállni és csak utána felszállni. Szitával vizet?? Gyakori, hogy kedves barátaim dupla helyet foglalnak, mert kényelmetlen, amikor lábuk a padlón van, mert jobb ha a szemben lévő ülésen. Persze, ha valaki le szeretne oda ülni, akkor súlyos fintorgások mellett lekerülnek a lábak. A mozgólépcső egy külön világ. Bármekkora tömeg van is, mindig két részből áll a lépcső. A jobb oldalon, - mert ugye itt minden fordított (balos a közlekedés)- állnak az emberek, a baloldalon rohannak. A metrók 1-3 percenként járnak és egy-egy rohanással kb. 30mp nyerhető. Azt hiszem ez már inkább életstílus, élet és stílus nélkül.

Szerencsére vannak jó reklámok is a metrón, aminek köszönhetően már (2001 december) havidíjat fizetek korlátlan Internetért. Eddig minden óráért tejelnem kellett kisebb helyeken. Most egy hónapig korlátlanul használhatom 0-24-ig 8 óra áráért. Szerencsére 10 percre van gyalog a helytől, ahol átszállok minden nap. Itt van kb. 300 állomás - gondolom valami szerveren- és az adatok sokszor 500 kb/sec jönnek le. El vagyok ámulva. Ha hónapokkal korábban veszem meg a jegyet, akkor akár egy óra áráért is kaphatok már havi korlátlant itt. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek.

Police
Igen nagy ez a város és bonyolult. A Police autó fültépő szirénázással, vagy 100-al átvágtat a többnyire illedelmesen lehúzódó tömegen, majd hirtelen satufék, és keresztben megáll egy igen forgalmas kereszteződés közepén. A mitfahrer előkap egy térképet és kb20 másodperces tanakodás után, újból indul a rally, füstölgő kerekekkel és visító szirénákkal.

Munka 2
Pár héttel az után, hogy jelentkeztem péknek egy szupermarketbe, csörgött a telefon, hogy menjek interjúra. A beszélgetés jól sikerült, és két nap múlva hívtak, hogy szerdától tréning lesz. Ekkor kicsit mosolyogtam, a korábbi tapasztalatok ismeretében. Ez már nem volt olyan rossz: reggeltől tréning 4-5-ig utána rohanás a város másik végébe és pizza-sütés éjfélig. A tréning tényleg remek volt bár csak olyan 50-70%-át értettem. Itt tényleg volt szó komolyan tűz és munkavédelemről, öltözködésről, ételekkel, vevőkkel hogyan kell bánni, gyakorlatok, stb. Aztán kaptam egy 30 órás(heti) szerződést, tehát a pizzásnak mennie kellett.

A szupermarket a második legnagyobb lánc itt az eladások alapján. Kicsit drágább és bővebb a választék, de csak élelmiszer és kicsi egyéb. A hal és hús osztályhoz tartozom és töltöm a polcokat általában. Ha pedig kell, akkor kiszolgálok a halas pultnál, nyúzok, pikkelyezek. Azóta, lassan 8 hete ott dolgozom vasárnap kivételével minden nap du 1/2 6-1/2 11-ig. A kollégák és a vásárlók általános igényességéről, és mentalitásáról most nem írnek, mert nem minősíthető. Ebből mar meg tudok élni egy közepes szinten, de mozi, vagy pub szóba sem jön csak egy-egy tea néha. Alapvetően nem is lenne rossz egy hosszabb átmenetnek sem.
Haza, pedig valahogy nem akaródzik menni, pedig semmi pozitív dolgot nem tudnék mondani, amiért érdemes lenne maradni. Talán csak annyit, hogy itt egy egyszerű munkából is meg lehet élni, nem kell "egy" idióta hajcsárt kiszolgálni és kitaposni az elvártat az emberekből.

Ebből adódik, hogy, hogyan tudok tovább maradni? Először is kell az iskola igazolása, hogy mindig ott voltam. Nagyjából tudom, hogy merre van. Kell bizonyítani, hogy van miből megélnem. Erre jó lenne a "bolt", de csak 20 órát dolgozhatok hivatalosan, illetve be kell fizetni legalább újabb félévet a suliba és még sok egyéb.

Erre készülőben, sikerült egy másik állást is találnom délelőttre. Szóval, jelenleg reggel takarítok az Oxford Street-en egy pubban, délután ugyanitt mosogatok 16-ig, aztán rohanás, hogy időben odaérjek a "boltba". (35 perc utazás). Így lehet, hogy összejön a pénz a sulira de, hogy nem igazolják a jelenlétem, az is biztos. Hát ez a rizikó vagy-vagy. Amiatt nem fáj a fejem, hogy az iskola egy nagy veszteség, mert otthon sem más a nyelvoktatás.

Mosoly
Érdekes. Ez is péntek délután történt, egy nagyon hosszú hetet követően. Az egyik munkahelyről rohanvást a másikra, a metróállomáson. A tömeggel hömpölyögve, a mozgólépcsőhöz közeledve megüti a füledet először egy trombitahang, de nincs időd tűnődni rajta, mert visz a sodrás és már hallod is a csörgőt, és az alapot a magnóról. Nagyon ismerős a dallam. Mikor felállsz a mozgólépcsőre, és kíváncsian kidugod a fejed oldalra, hirtelen körbeszalad a szád. Latod, amit a 3 mozgólépcső közötti holt térben két nyúl!! egyhelyben állva táncol. Mindketten tetőtől talpig szürke, fekete jelmezbe öltözve, nagy fülekkel alkotják a műsort. Ekkor felismered a dalt (Steve Wander:Part time lover). Annyira meglepő és jópofa, hogy az emberek száját csak a fülük tartja vissza. A trombitás, szanaszét cifrázza a dallamot, és hihetetlen élménnyel ajándékozzak meg a munkában és a kielégíthetetlen birtoklási hajszában megfáradt embereket. Aztán metró, öltöző, munka ....

Folytatás


Ha műveink elnyerik tetszésedet, támogathatod folyamatos bemutatásukat. Minden elem (kép, grafika, zene, írás) alá elhelyezzük azok pártolóinak 30x30 pixeles logóját, a hozzá tartozó hivatkozással. A részletekért ide írj: info[kukac]igyjartam[pont]hu


[Lap tetejére] [Vissza]