[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Londoni történetek 2

Előzmény
Sajnos erre sem jártak jó idők, mert már George (főbérlő) kezében volt a felmondólevele s pár hónap múlva mehetett. A Fordnál dolgozott, mint végjavítós. Az egész gyárat átvitték már Belgiumba, csak a diesel motorgyártás marad itt. Csaknem 4000 munkahely. Eleinte a legtöbbet a bánatáról beszélgettünk, hogy bezár a Ford, és nem lesz munkahelye. Apró szerencse, hogy egy nagy hivatalos partin megkapta a 25 ott-töltött évéért az aranyórát, és valami jutalmat, egy nagykutyától. Ez azért szép! Pár napja meghalt a szomszéd, akivel 20 éve jó barátságban voltak és megint sokat beszélgettünk életről, halálról, vallásról stb. Szerencsétlen rákos volt. Egy éve műtötték és azóta minden perce ajándék volt, illetve bosszú, mert iszonyúan szenvedett. Már régóta morfiumon élt.
A kedves mama (George mamája) is nagyon jó fej és beszélgetne is, csak őt nem értem. A mami, hasonlóan a legtöbb angolhoz, nem képes észrevenni, hogy 5-ödszörre is ugyanúgy mondja, amit mond, és azért esélyem sincs, hogy megértsem. Azért beszélgetünk mindig egy keveset a klubban (konyha).

Brit hagyomány (bosszú a lusta utódoknak):
Lehet, hogy tudod, vagy láttad, valahol, hogy itt jellemzően a mosdókagylókon két külön csap van. A bal a meleg a jobb a hideg. Tehát, vagy leég a kezed, vagy lefagy. Középút nincs, mert idő sincs és nagyon "higiénikus" lenne mikor mindenki eljátszaná a következő tortúrát, amire őseik ráérhettek gyarmataik hátán ücsörögve: Dugó be, két csap kinyit vizeket kienged. Kezet mos szappannal. Dugó ki víz le, dugó vissza, új vizet enged. Közben a szappanos kezével összefogdossa a csapokat. A tiszta vízben leöblít, dugó ki, csapokat leöblít. Az idióta Britek ugyanúgy utáljak, de elég ritka, hogy a kádon kívül máshol is normális közös csaptelepbe lenne a kettő. Az is lehet, hogy ezzel határozott és döntésképes embereket nevelnek, mert dönteni kell naponta többször. Tűz, vagy jég.

A szobám
Igen, ha kicsit összehúzom magam, akkor be is tudok bújni. Középen van az ágy, előtte 30 centi és egy tv. Aztán a szembefal. Két oldalt 80-80 cm a luxusnak. Az ablak É-K-i fekvésű tehát, ha itt ér a 8-9 óra, akkor néha be is süt a nap. Szerencsére elég nagy az ablak ezért világos a helyisége. (de minek, ha szinte sosem vagyok itt)

Első nap az iskolában, s mindjárt nagy csalódás: az 1-7 szintből a 4-esbe kerültem. A második kellemetlenség, hogy itt is butának érzem magam. Szerencsére csak első nap és a 4. napon már átkértem magam egy erősebb csoportba. Van itt mindenféle ember, s mintha megjelenne a történelem és a földrajz. Eddig volt a csoportban román, lengyel, kínai, japán, brazil, vietnámi, szomáliai, tadzsik, finn, litván, dél koreai. Szép! A vietnámi és a japán kiejtés a "legjobb". Mindenki elég barátságos kivéve a magyarokat. Persze mar találtam egy kivételt itt is.

Munka 1
A munkakeresés nem egyszerű itt sem, mert semmi egyértelműen legális papírom nincs hozzá. Ennek ellenére sokszor nagyon élvezem a szabadságot, ami ezzel jár, a kellemetlenségeket kevésbé, de ki érezné máshogy akárhol a világon.

És egy napon mosolyogni kezdett a szerencse, mikorra már majdnem teljesen lekopott cipőmről az új talpalás, mert napi 4-14 órát jártam munka után. Bementem egy Pizza Hut-ba ahová sofőröket kerestek, mert itt csak házhozszállítás volt. Nem sokat értettem (szokás szerint) a beszélgetésből, csak annyit, hogy ha nincs kocsim, akkor esély sincs, de itt egy jelentkezési lap és hétfőn 4-re menjek vissza vele, mert itt lesz a főnök. Hát visszamentem hétfőn, de éppen állítottak az órákat és volt szabad 60 percem. Bóklászva a környéken, vagy 200m-re egy kocsmában megláttam, hogy pohárösszeszedő, mosogatót keresnek. Hezitáltam. Majdnem 1 percig. Nagy levegő, belépés, érdeklődés. Itt volt a főnök, és pont vele beszéltem. Előszerencsétlenkedtem az ajánlóleveleimet, önéletrajzot stb., kitöltöttem a jelentkezési lapot, erre a kezembe nyomott egy papírt, hogy péntek, 8 óra 15 és aláírta, hogy Jusuf (Manager). Ez volt az első pozitív válasz 1 hónap alatt.

(Év elején nem gondoltam, hogy az első munkám idén, külföldön lesz (2001 november), mint mosogató pohárösszeszedő, takarító egy pubban. Képzelj el egy laza kocsmát és iszonyatos tömeget péntek, szombat este. Külön hangulatfelelős, jó zenével, csak 11-kor be kellett zárni, mert itt ez a szabály. Nem értem ezeket az embereket, mert mikor kezdik jól erezni magukat, akkor kidobják őket a kocsmából. Ha ez jó nekik?)

Ezen felbuzdulva, már nyugodtan mentem a Pizzáékhoz, ahol ki kellett tölteni egy 70 kérdéses tesztet. Csak néhányhoz kellett magyaráztatnom, de az nem sokat segített, mert ott mindenki "beszédhibás" volt :), vagy mi a fene. Egy hét múlva benéztem a válaszért, és örömmel mondták, hogy enyém a munka, s menjek pár nappal később tréningre. Volt nemi csúszás az adószám miatt, de eljött az idő mikor már ott voltam tréningre készen. Ez a NAGYBETUS NYUGAT, gondoltam :(, és megdöbbenve láttam, hogy mekkora a rendetlenség és a kosz. Sebaj, hajrá tréning! Amit először tanultam, hogy ha nincs meg a tréning-könyv, akkor nem lehet okítani semmire. Sem munka, sem tűzvédelem, sem egyébre. Tehát séta hazafelé. Pár nap múlva beálltam és heti 20 órát kezdtem dolgozni. Szerencsére itt mindent szabadott enni. Az első komolyabb élményem az volt, amikor betettem sülni a saját készítésű pizzát magamnak. Így szerencsére elkezdtem meleg, főtt ételt enni végre, hetente 3-4-szer. Emellett fel kellett adnom a poharas melót, de hát itt több munkát kaptam.

Szóval sikerült (pár) állást találnom, ezért elkezdtem metrózni, mert elég messze dolgozom. Hát ez sem a tisztaságáról híres. Vannak szép kereszteződések, néhol 4-6 vonal találkozik. Az információk nem olyan rosszak, van, ahol nem tévedtem el elsőre. :) A buszozásról kezdek leszokni, mert most már fontos az idő is.

Folytatás


Ha műveink elnyerik tetszésedet, támogathatod folyamatos bemutatásukat. Minden elem (kép, grafika, zene, írás) alá elhelyezzük azok pártolóinak 30x30 pixeles logóját, a hozzá tartozó hivatkozással. A részletekért ide írj: info[kukac]igyjartam[pont]hu


[Lap tetejére] [Vissza]