[Teljes oldalas nézet] [Kisebb betűméret] [Nagyobb betűméret] Főoldal

Új Eldorádó, de hogyan és kinek?

Gyalog mentem a moziba, mert hűvös és tiszta idő volt. Kellett egy kis séta a napi robot után. A címet sem tudtam, csak a témát, s a pénztárosnővel külön malomban őröltünk. :-)

A terem kicsi volt, a székek sem nagyobbak de összegyűltünk vagy húszan. A várakozó csendet egy erős sercenés, és zúgás szakította meg, tudtunkra adva, hogy felberregett a vetítőgép.

"Egy aranygyűrű előállításánál 20 tonna bányahulladék keletkezik"

Ködös, gyönyörű tájon pásztáz a kamera, mely az egész film alatt feltűnik időről időre. Meglepetésemre (pedig miért?) románul szólal meg az első "szereplő" és a feliraton követem mondatait. Itt született és a helyi rézbányában dolgozott, ameddig be nem zárták. Kihalt, lépcsőzetes hegyoldal. Külszíni fejtés. Mint egy hatalmas, római kori színház óriásoknak, előadás, szereplők, élet nélkül. Lehangoló, de monumentális látvány az élet nyomának parányi jele hiányában. Olyan, mint maga Verespatak, a saját jelenében, emlékezve, áhítva a nyüzsgő, lüktető múltat. A tervezett aranybánya 4-szer ekkora lenne, egy hatalmas cianidos tóval kiegészítve. Ez éppen a falu felett hullámozna vagy 20 évig, halottan, veszélyt jelentve a teljes régióra, a vízgyűjtő területre, majd kétezer kilométeres körzetben. Európa legnagyobbja volna.

Közben megszólalnak a helyi arcok, és valahogy nem tudok osztozni helyzetükön. A cég minden házat fölvásárolna és vagy jóval értékén felül pénzt, vagy egy másik házat épít cserébe. Mindent áttelepítenek, megvesznek, ha van hajlandóság. A megvett házakat lerombolják, előkészítvén a majdani tó fenekét. Vannak, akiknek megváltás, hogy ilyen lehetőséget kapnak és mások, akik inkább meghalnak, de nem mennek el innét. Többnyire idősek és számomra érthetetlen ideákhoz kötik magukat. Persze lehet, hogy megtalálom én is a magamét (vagy már meg is van, csak nem látom) és később "egy" leszek közülük. A templomok a fontosak, gondolom, de aztán lehet, hogy ezzel az egyszerű "tárggyal" azonosítják egész életüket, hitüket, világukat. Szimbólum. A környék hegyeinek aranyát mindenki a sajátjának vallja, megfeledkezve a világon szinte mindenhol érvényes állami monopóliumról. Ami a földben van, ugye....

Feltűnik egy svájci lány, aki két éve itt él, hogy segítse a harcot a vállalat ellen. Vajon miből teszi mindezt? Kevés olyan jól jövedelmező dologról hallani az elmúlt kétezer évben, amelyik nem okozott volna súlyos környezeti, emberi károkat. Márpedig élni kell(ene) valamiből.

Verespatak helye a bemutatott térképen, nem Romániában, vagy Erdélyben van, sőt még csak nem is Magyarország szomszédságában. Csak a környező országok nevei szerepelnek rajta. Ausztria, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Duna, Tisza. Ez szép!

A kezdeti ellenszenvem átcsap együttérzésbe, mikor a négy évvel ezelőtti tiszai mérgezés képeit látom. Óriási, döglött halak konténerszám, megtört tekintetű férfiak. A vállalat képviselője az EU normáknak megfelelő technológiát ígér és 20 év múlva a terület teljes rehabilitációját. Munkahelyteremtést 17 éven át és a kiegészítő tevékenységek fellendülését. Érték feletti felvásárlást, segítséget mindenben, ha valaki elmenne.

Mindenfelé történelmi emlékeket mutatnak a római korból, későbbről. Román régészek sajnálkoznak. Közben eszembe jut a dákó-román elmélet, és nem vagyok biztos benne, hogy bármilyen történelmi kérdésben hitelt adnék e szavaknak. Megjelenik a bizottság az EU parlamentből. Végigjárják a sok műemléket, bányákat, lakossági fórumot. Óvatosan, tárgyilagosan fogalmaznak. Meg kell kérdezni a helyieket is ilyen kérdésben, sőt a környező országokat is, mert egy esetleges katasztrófa őket is veszélyeztetné, de még el sem készült a környezeti hatástanulmány. Svéd, Finn, hasonló bányák is működnek, nyílnak ugyanilyen technológiával.

Van aki "gyorsan" felhúzott (vajon miből?) egy kis szállodát és bizonyítja, hogy az idegenforgalomból is meg lehetne élni.
A községben cca. 900 ház van, 300 már a cégé. A fiatalok a cégnél dolgoznak, mert nincs más lehetőség. Ezzel szembekerülnek a szülőkkel, de jelenleg nincs alternatíva a szegénység és megélhetés között.

Végeredményben nem sikerül egyik oldalon sem pálcát törnöm. Mindkét oldalt viszonylagos alapossággal körbejárja a film. Ez jó! Sajnálattal veszem észre itt is, mint a legtöbb konfliktusnál, hogy mindenki csak a magáét fújja, és aki mást mond, az ellenséggé válik. Emberek ragaszkodnak olyan múltbéli dolgokhoz, amelyeken nem sikerült továbblépniük, és életük végzetesen egy-egy sérelemnek, rögeszmének a szorításában nyög. A fiatalok előtt (a mai világban) nincsenek lehetőségek. Vagy elmennek, vagy kilátástalanul behajtják fejüket a létminimum elérését megcélzó végtelen munkába (ha éppen van). A környezet valóban szép és értékes, mi több védelemre szorul, de nincs kompromisszum? Szerintem találni kell, egy a maihoz képest köztes megoldást, mert jelenleg senkinek sem használ, ez a hadakozás. Mármint, az embereknek. A hely lassan elöregszik, és elnéptelenedik, komolyabb külső segítség nélkül. De azt meg miből?
Ha felemelem tekintetem és elrévedek, -mint hazafelé menve a csillagok végtelen nyugalmán tűnődve- látom amint az ember, a megszerzett tudásának nagy részét visszaforgatja az általa okozott természeti károk helyreállítására/elkerülésére. Az szép lenne, de még nem sok az ilyen ember. Sebaj. Közben hazaértem a hideg, tiszta éjszakában, előveszem a jéghideg kulcsot, és már csikordul is a zárban. Egyszer eljön, hogy nemcsak a pillanatnyi önérdek hoz döntést...

Ha műveink elnyerik tetszésedet, támogathatod folyamatos bemutatásukat. Minden elem (kép, grafika, zene, írás) alá elhelyezzük azok pártolóinak 30x30 pixeles logóját, a hozzá tartozó hivatkozással. A részletekért ide írj: info[kukac]igyjartam[pont]hu


[Lap tetejére] [Vissza]